Boldogság, természetesen!

Mindig szerettem volna olyan sorozatokat készíteni, amik jobban bemutatják az embereket. Különösen igaz ez a várandós kismamákra. Manapság divatosak az uszályos, pocakra simuló, göndörített hajú kismama fotók, én azonban ezeket mindig mesterkéltnek éreztem. Én azt szeretem, ha a személyből sugárzik a személyisége, és ezt a fényképeimen is viszontlátni.

Edittel így találkoztam. Az Anyahajó, Bravo I hívójelű (azóta megszületett) kisfiát várta, amikor olyan fotóst keresett, aki hasonló elképzelésekkel rendelkezik mint én. Én meg olyan kismamát kerestem, mint ő :)

Egy szép, napsütéses, de szeles napon találkoztunk a Belvárosban, a Vigadó térnél. Előszőr azt hittem, nem jött el, mert csak egy fiatal nőt láttam leszállni, de a pocakját pont eltakarta az egyik leszálló utas. Amikor az illető odébblépett, akkor láttam meg hatalmas pocakját, azonnal felpattantam a padról, és odasiettem hozzá.

Alapelvem, hogy portrét csak úgy lehet jót készíteni, ha beszélgetünk az adott személlyel. A beszélgetés során megismerjük egymást, kicsit közel engedjük a másikat, megmutatjuk a személyiségünket. Megnyílunk, és ők is megnyílnak, így adnak lehetőséget arra, hogy a személysiégüket megörökítsük. Amikor portrét fotózok, ritkán nézem az időt. Nem szeretem, ha a vendégem érzi, hogy sietek, ezért amikor fotózok, aznap ritkán vállalok be további fotózást. Edittel is beszélgetéssel kezdtünk.

Szeretek reagálni a körülöttünk zajló dolgokra, szeretem a város zsivaját a fényképeimen, szeretem, amikor élet van a képeken. És az ilyen alkalmakkor az ember érdekes dolgokat tud meg. Például Editet éppen a korlátnál szerettem volna fotózni, amikor jött a villamos. Az első gondolatom az volt, hogy engedem, hadd menjen, hiszen zavaró elem, aztán mégiscsak csak csináltam pár képet, közben Edit nevetve mesélte, hogy párja szereti a villamosokat!

Ezután beültünk egy kávéra az Anna kávézóba, ahol tovább beszélgettünk. Kétgyermekes apaként (ok, NAGY gyermekeim vannak már) meséltem én is Editnek arról, milyen volt nekünk a babavárás, milyenek voltak az első hónapjaink a kisbabával, aztán ő is mesélt az ő élményeiről, elképzeléseiről, a jövőjükről. Egyszercsak egy veréb jelent meg az asztalunknál, ugrált az asztalon, nézett minket, majd ellopta Edit kekszét, amit a kávéhoz adtak. Alig bírt vele felszállni!

A kávé után még végigsétáltunk a Váci utcán, majd amikor az Erzsébet hídhoz értünk, az jutott eszembe, kitűnő helyszín, mert a híd oszlopain a félgömbök emlékeztetnek Edit félgömb alakú hasára.

Mikor elköszöntünk, az jutott eszembe, hogy az elképzelésemet valóra váltottam, sikerült egy kismamát természetesen, örömteli és vidám szituációkban megörökítenem. Olyan képek készültek, melyek a kisfiának, Rajmundnak megmutatják, milyen is volt az, amikor ő még benne volt Anyu hasában.

#kismama #fotózás #természetes #napfény #fénykép #lifestyle