Végre teljesül egy több éves (évtizedes?) álmom!
Imádom Velencét, az elsÅ‘ pillanattól kezdve, mikor elÅ‘ször léptünk partra a Szent Márk téren. Tömeg volt, meleg volt (rááadásul elÅ‘tte napokig zuhogott az esÅ‘, Ãgy a meleg a páratartalomtól elviselhetetlenebb lett), de a város azonnal az egyik kedvencemmé vált.
Már akkor elhatároztuk családommal, hogy ide vissza-visszatérünk, de egyszer a Karnevál idején is eljövünk.
Teltek az évek, jártunk is Velencében már párszor. Legutóbb kb. 20-28km-t gyalogoltunk a városon belül a kacskaringós utcákon, a szűk csatornák feletti hidakon.
Tudatosan kerültük a tömeget, hogy felfedezzük Velence kevésbé látogatott területeit.
Aztán tavaly, Karácsony előtt, gyerekeink (a 20 éves fiam, és a 17 3/4 éves lányom) azzal álltak elő, hogy Karácsonyi ajándékra azt kérik, menjünk Velencébe a Karneválra! Meglepődtem kissé, de végülis kiskoruk óta minden nyáron, ha tehetjük, olyan helyekre utazunk, ahol megismerhetik a történelmet, a művészeteket, más szokásokat és kultúrákat.
És Ãgy, idén végre eljutunk Velencébe, a Karneválra!
Épp egy fotózásra készültem, amikor a fotózás hajnalán felébredtem, és kitaláltam, hogy helyet kell szorÃtani még egy képnek a fotózás ideje alatt! Reggel a falról levettem a San Marinóban vásárolt Velencei maszkunkat, elÅ‘kotortam egy bordó szÃnű selyemköpenyt, amit még régebben csináltattam, és Dórival a modellel, Gyöngyivel feleségemmel és aszisztensemmel a bevezetÅ‘ képet készÃtettük el.