Egyszer el kell kezdeni...

Na az egész úgy kezdődött, hogy 40. születésnapomra kitaláltam, kell egy tükörreflexes gép nekem. Így lett egy Pentax gépem, amit szép lassan kinőttem, és cseréltem egyre jobb modellekre. A kezdeti kattintgatások során rájöttem, én nagyon élvezem a fotózást, és időt nem sajnálva, elkezdtem tanulni. Aztán rájöttem, minél többet tanulok, annál kevesebbet fotózok, és így szépen belecsöppentem a TFCD (time for CD) világába, ahol fotósok, modellek, sminkesek, fodrászok és stylistok közös munkával hoznak létre képeket. Első lépéseim mai szememnek nevetségesek voltak, de rengeteget tanultam. Nem csak a fényképezésről, hanem a kommunikációról. Mennyire fontos az, hogy azok, akikkel dolgozok, élményként éljék meg a velem való munkát, mert így, és csakis így érhetem el azt, hogy ha megkeresem őket, jó szívvel gondoljanak rám, és örömmel vágjanak bele egy új projectbe velem.